Ádám és fia, Dani (15)
"Fiatalon, huszonkét évesen lettem apuka. Egy ilyen korú srác általában még nem gondolkozik családalapításon. Én sem voltam ezzel másképp, de amikor megtudtuk, hogy gyerekünk lesz, én azonnal úgy éreztem, hogy akarom őt. Dani ötéves koráig az anyukájával élt, de aztán a körülmények úgy hozták, hogy hozzám költözött. Tény és való, hogy egy anyukát nem lehet pótolni, de nem is kell, hiszen a fiam ugyanúgy találkozik az édesanyjával, amikor tudnak, együtt vannak, tehát van anyuka az életében. A mindennapos teendők azonban rám hárultak és hárulnak a mai napig, és bizony voltak nehéz pillanatok annak ellenére is, hogy a családom, barátaim segítségére mindig számíthattam. Bár nálunk ilyesmi régen volt, de senkinek sem jó, ha beteg a gyerek, ha sír, vagy ha egy átdolgozott éjjel után reggel ugyanúgy kelni kell, mert iskolába kell vinni. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy mindez teljesen természetesen jött számomra, ugyanúgy, ahogy minden jóérzésű szülőnek.
Nagy Ádám, a Roy & Ádám zenekarból
Most már könnyebb, hiszen Dani májusban már tizenöt éves lesz, önállósodik, kamaszodik. Amikor megszületett, szinte el sem jutott a tudatomig, hogy mi kezdődött el. Nem sírtam, nem érzékenyültem el, egyszerűen "csak" örültem. Talán akkor fogtam fel, hogy mit is jelent ő nekem, amikor hétéves korában először engedtem el egy kétnapos kirándulásra a sulival. Akkor érzékenyültem el igazán először, hiszen "egyedül" kellett kiengednem a nagyvilágba! A fiamat mindig arra kérem, hogy legyen hozzám őszinte. Sok olyan dolog van, amit elnézek, például nyugodtan focizhatott a szobájában – sőt néha még én is beálltam – és az iskolai eredményekkel kapcsolatban sem vagyok nagyon szigorú, de elvárom, hogy őszintén beszámoljon nekem róluk. Minden gyerek más, a szülők pontosan tudják, hogy miképp kell velük foglalkozni. Dani kamaszéveit egyelőre jól tolerálom. Szerintem nagyon fontos, hogy ne felejtsük el: valaha mi is ilyenek voltunk!"
Forrás: www.nlcafe.hu
2011. 02. 21 09:02
|